Ezúttal egy három hónapos szerződést kínáltak és a feladat egy pénzügyi közösségi portál fejlesztése. Másodmagam leszek mint frontend ( böngésző oldali fejlesztő ), 4 szerveroldali srác támogatásával. Külön szerencse, hogy a frontender kollégát ismerem egy korábbi megbízásból, így már jól tudjuk a másik mire képes és ettől mindenképpen gördülékenyebb lesz az együttműködés. Például azt is tudom a srácról, hogy nagyon profi. Sokat fogok tudni tőle tanulni! Ez egyébként, mint már több forrásból hallottam, az egész bankban dolgozó fejlesztő csapatra igaz. Mármint az, hogy kiemelkedők a szakmájukban. Válogatott szakembereket gyűjtenek össze ebben a szoftvergyárban és ettől pedig kifejezetten kitüntetés, ha az ember bejut. És bejutottam! Aztán reméljük a három hónap elteltével kérnek majd hosszabbítást…

Ifjú legénykorom óta szerettem rántottát készíteni. Gyors, könnyű és sok mindennel ízesíthető. Az évek alatt kialakult bennem egyfajta magabiztosság, hogy mely alapanyagokból lesz finom végeredmény. Így született a garnélás-chilis vagy brokkolis-márványsajtos reggeli ízbomba, vagy az akár főételnek is elmenő fokhagymás-krumplis rántotta.

Ennyivel persze nem elégedhet meg az ember. Szerettem volna hasonló ismeretséget tenni étetek jelentősen szélesebb körével és ugye erre a legjobb módszer, ha az ember főz és főz. Igenám, de a magamfajta mindenevő örül, ha egy étlapon képes egyetlen ételt kiválasztani. Amikor egy világ receptjei közül kéne kiválasztani a kedvemre valót, mindig bajba jutok. Túl sok minden tetszik és még több mindent szeretnék kipróbálni. Innen jött az ötlet, hogy ki kéne próblálni egy alapanyag házhozszállító szolgáltatást. Ők összeszedik a természetbarát alapanyagokat, és receptet is ajánlanak hozzá. Nekem nagyon bejön. Rendszeresen ismeretlen, vagy legalábbis ritkán látott vendégek kerülnek a hűtőnkbe, új elkészítési módszereket kell alkamazni és a végén új ízek örvendeztetik szájainkat. És természetesen, ha az embernek kedve van játszani, letérni az előírt útról annak sincs semmi akadálya. Szóval kész főnyeremény a dolog.

Ennek a netovábbja az lesz majd, amikor már kellő tapasztalattal és gyakorlattal áttérünk a “vidéki dobozra“. Ebben mindig csak az évszaknak megfelelő termények kapnak helyet és, hogy mi lesz belőlük, az teljesen ránk lesz bízva. Azonban ahogy a szállító is figyelmeztet az oldalán “Szükség van bátorságra, hiszen a tartalom változik karalábétól a retekig, articsókatól és a sütőtökig”. Ehhez én most még bátortalan vagyok. Még!

Évekig hordoztam hasam alatt a féltett kis púpot, sérvemet. Az első orvos akit ez ügyben megkerestem, azzal nyugtatott, hogy amíg folyamatos az áralmás a beleimben, nincs baj. Ha azonban megakad, akkor sürgősen kell cselekedni. Szerencsére sürgősségi eset nem lett belőle, de az elmúlt évben egyre többször kezdett zavarni, nyomni, nyomódni. Hosszabb távú sporteseményeknél is kellemetlen bélmozgást tapasztaltam, és őszintén szólva csak erre tudok gondolni, mint okozóra.

Megelégelve testem hívatlan domborzati elemét és annak hatásait, ellátogattam házidokimhoz. Rövid vizsgálódás után, már vehettem is kabátom, kezetráztam a dokival, és majdhogynem kimentem, amikor is zavarodottan visszakérdeztem, hogy hogyan is tovább. Enyhe meglepőséssel mondta, hogy majd levélben megküldik, hogy mikor hová kell mennem és várhatóan 4-5 hónap múlva lesz a beavatkozás. Nos ez még apai szabadságom előtt volt, valamikor májusban. Jó néhány héttel később kaptam egy értesítést, hogy vették az adást, rajta vagyok a listán, várjam a további utasítást. Ősz derekán megérkezett a szakorvosi viszgálat időpontja. Decemberben szeretettel várnak a landskronai ( Malmötől 40 km-re lévő város ) kórházba. A doki rendes volt. Januárban műtét. A beszélgetés és vizsgálat tartott összesen 10 percig. Én kb 2,5 órát töltöttem utazással. Sebaj, legalább már sinen vagyok!

Január végén megjött az értesítő, február 16-án műtenek. A boríték tartalmazott még egy ismertetőt, hogy mit szabad és mit nem a műtét előtt és után, egy utólagos értékelő cetlit, mellyet panasz esetén beküldhetek, és egy fertőtlenítős szivacsot, melyet a műtét előtti tisztálkodás során alkalmaznom kell. Gondoltam, egy kicsit csináld magad izű a dolog, de ettől csak érdekesebb.

És végre eljött a nap! Reggel 8-ra mentem ismét Landskronaba. Ott azonnal egy kedves nővér fogadott és mondta, hogy én leszek a második, így haladék nélkül nekiláthatok felkészülni a műtétre. Egy öltözőbe vezetett, ahol már ki voltak készítve a kellékek: hosszú zokni, háló-alsó, hálóing, eldobható fejű borotva, fertőtlenítő szivacs. Még nem volt időm végiggondolni amikor megkérdezte, hogy melyik oldalon fognak műteni és a válaszomnak megfelelően egy ábrát nyújtott a felém.

Majd szóban is megerősítette, mosolyogva, hogy az ábrát követve legyek szíves leborotválni magam és a fertőtlenítő szivaccsal a frissen nyírt területet tisztítsam is le. Ja, és mindezt a szemetes fölött állva, hogy lehetőleg ne menjen minden a földre a szőr. Mondhatom jól szórakoztam az utasítások végrehajtása közben, sőt az eredmény is okozott egy kis vidámságot. Alapvetően nem izgultam a beavatkozás miatt, de ez a kis elfoglaltság aztán teljesen el is feledtette velem az egészet. Valamivel később a műtétre várva is a fenti képet posztoltam a facebookra, az izgulás helyett.

A műtét után, valamikor dél után ébredtem. Kaptam teát, szendvicset, és már azt ecseteltük, hogy mikor mehetek haza. Én még nem éreztem magam felkészültnek, de helyi szokás szerint itt már azon voltak, hogy minél előbb kirakjanak. Kicsit aggódtam, hogyan fogjuk mi logisztikailag megoldani a hazaszállítást, Márkot elhozni a bölcsiből, vacsoráztatni, lefektetni. Természetesen erre is van megoldás, a kórház rendel nekem egy beteg szállító taxit, melly igencsak jutányos áron házhoz szállít. Még egy szundi, szendvics, kávé és már csak a taxira kellett várnom.

Mindez történt február 16-án. Azóta pedig már teljesen rendben vagyok, és most kezdem a felkészülést egy igazán hosszú távú sport eseményre: a 300 km-es Vätternrundan-ra. Itt aztán kiderül majd, hogy valóba sérvem okozta-e a kellemetle bélmozgást vagy sem… Drukkoljatok!

Ugye amikor az ember munkát szeretne, nem talál semmit. Amikor meg talál valamit, mindenki megtalálja ajánlatokkal. Valahogy így történt ez velem most.

Legutóbbi megbízásomnak január közepén lett vége. Azt követően gondoltam, kicsit pihenek, energiát gyűjtök és február kezdetével megújulva csapok a lovak közé. Februárban pedig csak teltek a hetek és még mindig semmi. Szokásomhoz híven, twitter-en csipogtam a nagyvilágba, hogy rendelkezésre állok, de barátaim tovább-csicsergésein kívül nem sok minden történt. ( A tovább-csicsergés alatt azt értem, amikor egy tweet-et, azaz 140 karakteres üzenetemet, ismerőseim továbbítják az ő ismerőseiknek. ) Kicsit már kezdtem kényelmetlenül érezni magam, és elhatározásom ellenére, hogy nem megyek vissza Koppenhágába dolgozni és nem hagyom, hogy felvegyenek állásba, már azon gondolkodtam, hogy engedek. Újra az ingázók útjára térek, vagy cégemet parkoló pályára téve, 8 órás állást keresek.

Nos itt tartottam. Remélem átérzitek a feszültséget…

Szóval, most hétfőn úgy döntöttem, hogy kipróbálok valami újat. Persze ennek semmi köze a munkakereséshez! Egyszerűen lenyűgözött egy ötlet a munkaidő beosztással kapcsolatban. ( Itt olvasható az angol cikk ) Elővéve egyik nonprofit projektemet, gondoltam próbára teszem hatékonyságát. Teljes odaadással dolgoztam, hogy a ‘termék’ felhasználóinak igényeit kielégítsem, amikor az előírásnak megfelelően tartott szünetem után visszatérve egy hangposta üzenet fogadott. Az üzenet egy 3 hetes megbízásról szólt. Egy fantasztikus megbízásról! Olyan technológiát használhatok, amit már régóta szeretnék kipróbálni, keverve olyanokkal, amiket szeretek és jól ismerek. Egy pindurit sajnáltam, hogy nem fogok tudni azonnal eleget tenni a fentebb említett igényeknek, de maga a lehetőség gyorsan begyógyította sebeimet. Átrágtuk a részleteket, elküldtem az árajánlatot, erre hív egy barátom, hogy hihetetlen órabérrel azonnal kellek neki, igaz, hogy csak néhány napra. Másnap hívott egy fejvadász, hogy 3 hónapos feladatra keres azonnal magamfajta embert. Kicsit ügyeskedve csak egy projektet kellett lemondanom, így most újra dagadó vitorlákkal hasítja a vizet cégem, a onereason AB. ( Skandináviában élve az embert megfertőzik a helyi kifejezésekkel, összefüggésekkel, és ugye mint egykori vikingek, a Skandinávok gyakran kötik össze a szerencsét, a sikert a hajózással… )

Mint jól tudott, a baj nem jár egyedül. Annak viszont feletébb örülök, hogy látszólag az szerencse, a mák, a mázli sem!

Ez még az első nekifutás eredménye, mellyet a lakásavatónk előtti éjszaka dobtam össze 5 óra alatt. Idővel kerül bele még hangerő szabályzás, mély/magas szűrő, elem, töltő és usb csatlakozás. De már természetesen a következőn gondolkodom…

De tényleg! Szinte naponta van, hogy az ablakon átsuhanó tekintetünk az égi jelenségek láttán egész egyszerűen odaragad, és csak komoly erőfeszítések árán tudunk továbblépni. Imádjuk! És már tudjuk, hogy mennyire számít nekünk az égbolt. Valószínüleg ez nagy szerepet játszott abban, hogy bár előző lakásunk kicsit luxus kategória volt, ám az igencsak korlátozott kilátás miatt mégis hamar elveszítette varázsát. Az pedig igazán mák, hogy ilyen áldott szép vénasszonyok nyarát kaptunk mostanra és a teraszon is élvezhetjük a csodás látványt. Persze az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy amikor a hatalmas szelek tomboltak, zúgott, búgott az egész épület. Ez különösen éjszaka volt zavaró, amikor a jó szigetelésnek köszönhetően máshonnan nem jött hang, és csak a ház elemei, mint például a korlát fütyűltek, vagy még inkább visítottak a szélben.

Amikor még otthon doloztam, igyekeztem kihasználni a terasz adta lehetőséget ebédidőben

A berendezkedéssel egyébként még akad bőven dolgunk. Az előző lakás tele volt beépített polcokkal, fiókokkal, és a sok holmi ami ezekbe bújt, még mindig dobozokban várja sorát. Hatalmas polc és fiók hiányban szenvedünk! Reményeink szerint a jövő hónapban sikerül végigjárni a mérés, tervezés, kutatás, szállítás, össze- és felszerelés, majd bepakolás összetett lépéseit, és ezáltal felszámolni a cicák játszóteréül szolgáló kartondoboz hegyet. Egy mindenesetre már most jól látszik, ebből a lakásból egy sokkal otthonosabb életteret fogunk magunknak kialakítani és bár óvatosan teszek ilyen kijelentést, de itt tuti több évik fogunk maradni!

A bicajkonyha ( azaz cykelköket, ejtsd szükelsöket ) pedig nem más mint egy csináld magad bicajszervíz. Gazdátlan bringákat gyűjtenek és azokból alkatrészekkel látják el a kerékpárukat bütykölni vágyókat. Az ember egyszerűen beugrik, összeszed minden alkatrészt, két délutánt bütyköl, majd egy saját járművel távozik… ingyen! Nos, ide keresnek önkénteseket, akik segítenek eligazítani a látogatógat, szükség esetén egy kis segítséget nyújtanak. Azonban alapvetően a csináld-magad a lényeg, tehát mindenki maga végzi a munkát. Kezdő önkéntesként először egy tönkrement vázról szedtem le minden használhatót, majd egy javítható mountainbikeot kezdtem utcakészre építeni. Ez utóbbin elcsodálkozott a két szervező, hiszen itt alapvetően mindenki magának dolgozik, és csak közben segít. Szokatlan volt, hogy én csak úgy javítgatok egy ismeretlen számára. Ellenben én nem vártam volna, hogy mint önkéntes saját magamnak főzhetek! Mindenesetre, ha ezzel a járgánnyal elkészülök, a koppenhágai kétkerekűmet fogom kicsit feltúningolni. Bónusz egyébként, hogy még az önkéntesek képzéséről is gondoskodnak! Lesznek különböző általános hibák és javítási technikák oktatások. Ezen felül még a helyi közösségnek is segédkezik a csapat. Iskolák számára fogunk majd építeni kerékpáros ügyességi pályát. Az pedig, hogy itt alkalmanként 4 órán keresztül csiszolhatom svéd tudásomat is, csak hab ezen az olajozott tortán.

Bike Kitchen / Cykelköket Malmö from Malmö Lund Cycle Chic on Vimeo.

Íme a két főszakács és a konyha. Egyikük hozzám hasonlóan egész napját a billentyű felett tölti ( grafikusként ), és pont azért találta ezt ki, hogy időnként egy kicsit bepiszkíthassa a kezét… Teljesen átérzem!

Azonban, sajnos, nem szaporíthatom tovább a szavakat, mert vár otthon a házi munka és a pakolás, hiszen tíz nap és költözünk!

Visszatérve a futásra, nagyon szerettem volna saját céges mezben csillogni, ezért a versenyre való felkészülés fontos része volt a pólók megtervezése ( lásd a onereason-os mezeket ) és szakszerű megrendelése. Sajnos azonban elcsúszott a nyomda és még mindig nem érkezett meg a fontos áru, így meg kell elégednem majd a legközelebbi futás adta reklám-lehetőséggel. Persze hordani fogom majd edző terembe is, csak ugye ott nem vesz körül egy tucat fotós és rakja fel a képeket az internet egy gyakran látogatott oldalára.

Szóval nincs mit tenni, újabb rendezvényeket kell keresni, és csak futni, futni.