Egyik ámulatból a másikba esem,
Miközben új otthonunkból az eget lesem,
Csak lesem

De tényleg! Szinte naponta van, hogy az ablakon átsuhanó tekintetünk az égi jelenségek láttán egész egyszerűen odaragad, és csak komoly erőfeszítések árán tudunk továbblépni. Imádjuk! És már tudjuk, hogy mennyire számít nekünk az égbolt. Valószínüleg ez nagy szerepet játszott abban, hogy bár előző lakásunk kicsit luxus kategória volt, ám az igencsak korlátozott kilátás miatt mégis hamar elveszítette varázsát. Az pedig igazán mák, hogy ilyen áldott szép vénasszonyok nyarát kaptunk mostanra és a teraszon is élvezhetjük a csodás látványt. Persze az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy amikor a hatalmas szelek tomboltak, zúgott, búgott az egész épület. Ez különösen éjszaka volt zavaró, amikor a jó szigetelésnek köszönhetően máshonnan nem jött hang, és csak a ház elemei, mint például a korlát fütyűltek, vagy még inkább visítottak a szélben.

Amikor még otthon doloztam, igyekeztem kihasználni a terasz adta lehetőséget ebédidőben

A berendezkedéssel egyébként még akad bőven dolgunk. Az előző lakás tele volt beépített polcokkal, fiókokkal, és a sok holmi ami ezekbe bújt, még mindig dobozokban várja sorát. Hatalmas polc és fiók hiányban szenvedünk! Reményeink szerint a jövő hónapban sikerül végigjárni a mérés, tervezés, kutatás, szállítás, össze- és felszerelés, majd bepakolás összetett lépéseit, és ezáltal felszámolni a cicák játszóteréül szolgáló kartondoboz hegyet. Egy mindenesetre már most jól látszik, ebből a lakásból egy sokkal otthonosabb életteret fogunk magunknak kialakítani és bár óvatosan teszek ilyen kijelentést, de itt tuti több évik fogunk maradni!