Egyedül sétálok hazafelé üres babakocsit tolva magam előtt. Bizony, itt tartunk! Ma van első napja, hogy Márkot reggel leadom, és csak délután megyek érte. A nagyfiú pedig ügyesen, minimális nyöszörgéssel nézte ahogy apa tova sétál. Némi erőfeszítés árán sikerült megtartanom a laza hozzáállást, nyugalmamat és csak a sarkon túl álltam meg mély levegőt venni. Majd a következő sarkon túl is…

Azonban, sajnos, nem szaporíthatom tovább a szavakat, mert vár otthon a házi munka és a pakolás, hiszen tíz nap és költözünk!