| M | T | W | T | F | S | S |
|---|---|---|---|---|---|---|
| « Oct | ||||||
| 1 | ||||||
| 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 |
| 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 |
| 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 |
| 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 |
| 30 | 31 | |||||
Malmo
-3°
Ezen bejegyzés kedves szüleimnek szól köszönet képpen, hogy támogatták tervemet! A beruházás gyümölcsöt termett. A bőröndből zenedoboz lett! Íme:
Ez még az első nekifutás eredménye, mellyet a lakásavatónk előtti éjszaka dobtam össze 5 óra alatt. Idővel kerül bele még hangerő szabályzás, mély/magas szűrő, elem, töltő és usb csatlakozás. De már természetesen a következőn gondolkodom… 
Egyik ámulatból a másikba esem,
Miközben új otthonunkból az eget lesem,
Csak lesem
De tényleg! Szinte naponta van, hogy az ablakon átsuhanó tekintetünk az égi jelenségek láttán egész egyszerűen odaragad, és csak komoly erőfeszítések árán tudunk továbblépni. Imádjuk! És már tudjuk, hogy mennyire számít nekünk az égbolt. Valószínüleg ez nagy szerepet játszott abban, hogy bár előző lakásunk kicsit luxus kategória volt, ám az igencsak korlátozott kilátás miatt mégis hamar elveszítette varázsát. Az pedig igazán mák, hogy ilyen áldott szép vénasszonyok nyarát kaptunk mostanra és a teraszon is élvezhetjük a csodás látványt. Persze az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy amikor a hatalmas szelek tomboltak, zúgott, búgott az egész épület. Ez különösen éjszaka volt zavaró, amikor a jó szigetelésnek köszönhetően máshonnan nem jött hang, és csak a ház elemei, mint például a korlát fütyűltek, vagy még inkább visítottak a szélben.
Amikor még otthon doloztam, igyekeztem kihasználni a terasz adta lehetőséget ebédidőben
A berendezkedéssel egyébként még akad bőven dolgunk. Az előző lakás tele volt beépített polcokkal, fiókokkal, és a sok holmi ami ezekbe bújt, még mindig dobozokban várja sorát. Hatalmas polc és fiók hiányban szenvedünk! Reményeink szerint a jövő hónapban sikerül végigjárni a mérés, tervezés, kutatás, szállítás, össze- és felszerelés, majd bepakolás összetett lépéseit, és ezáltal felszámolni a cicák játszóteréül szolgáló kartondoboz hegyet. Egy mindenesetre már most jól látszik, ebből a lakásból egy sokkal otthonosabb életteret fogunk magunknak kialakítani és bár óvatosan teszek ilyen kijelentést, de itt tuti több évik fogunk maradni! 
Előttem a kert, mellyet már csak két napig láthatok. Mellettem megüresedett falak. Mögöttem több tucat doboz. Holnap után költözés! Ugyan kifejezetten izgatottan várom új otthonunkat, azért egy picit szomorúan búcsúzom a szélben susogó nádtól, a teraszunkat látogató kis madárkáktól. Most, hogy egyedül reggelizem itt, jutnak eszembe emlékek, amellyek örökre felejthetetlenné teszik számunkra ezt a lakást. Hogy csak egyet említsek, innen rohantunk el ketten 2010 július 12-én és jöttünk vissza hárman másnap! Most pedig azért eszem egymagam, mert a nagyfiú mától kezdve a bölcsiben is reggelizik. Délután pedig anyukája megy érte és az ő nyakába ugorhat mielőtt hazafelé indulnának. Ennek pedig az a következménye, hogy hirtelen ráérősebbek a délutánjaim és mivel ez tarthatatlan, gyorsan valami tennivaló után néztem… a bicajkonyhában!
A bicajkonyha ( azaz cykelköket, ejtsd szükelsöket ) pedig nem más mint egy csináld magad bicajszervíz. Gazdátlan bringákat gyűjtenek és azokból alkatrészekkel látják el a kerékpárukat bütykölni vágyókat. Az ember egyszerűen beugrik, összeszed minden alkatrészt, két délutánt bütyköl, majd egy saját járművel távozik… ingyen! Nos, ide keresnek önkénteseket, akik segítenek eligazítani a látogatógat, szükség esetén egy kis segítséget nyújtanak. Azonban alapvetően a csináld-magad a lényeg, tehát mindenki maga végzi a munkát. Kezdő önkéntesként először egy tönkrement vázról szedtem le minden használhatót, majd egy javítható mountainbikeot kezdtem utcakészre építeni. Ez utóbbin elcsodálkozott a két szervező, hiszen itt alapvetően mindenki magának dolgozik, és csak közben segít. Szokatlan volt, hogy én csak úgy javítgatok egy ismeretlen számára. Ellenben én nem vártam volna, hogy mint önkéntes saját magamnak főzhetek! Mindenesetre, ha ezzel a járgánnyal elkészülök, a koppenhágai kétkerekűmet fogom kicsit feltúningolni. Bónusz egyébként, hogy még az önkéntesek képzéséről is gondoskodnak! Lesznek különböző általános hibák és javítási technikák oktatások. Ezen felül még a helyi közösségnek is segédkezik a csapat. Iskolák számára fogunk majd építeni kerékpáros ügyességi pályát. Az pedig, hogy itt alkalmanként 4 órán keresztül csiszolhatom svéd tudásomat is, csak hab ezen az olajozott tortán.
Bike Kitchen / Cykelköket Malmö from Malmö Lund Cycle Chic on Vimeo.
Íme a két főszakács és a konyha. Egyikük hozzám hasonlóan egész napját a billentyű felett tölti ( grafikusként ), és pont azért találta ezt ki, hogy időnként egy kicsit bepiszkíthassa a kezét… Teljesen átérzem!
Egyedül sétálok hazafelé üres babakocsit tolva magam előtt. Bizony, itt tartunk! Ma van első napja, hogy Márkot reggel leadom, és csak délután megyek érte. A nagyfiú pedig ügyesen, minimális nyöszörgéssel nézte ahogy apa tova sétál. Némi erőfeszítés árán sikerült megtartanom a laza hozzáállást, nyugalmamat és csak a sarkon túl álltam meg mély levegőt venni. Majd a következő sarkon túl is…
Azonban, sajnos, nem szaporíthatom tovább a szavakat, mert vár otthon a házi munka és a pakolás, hiszen tíz nap és költözünk!
Hozzászólások