Futás, úszás, tekerés

Sikerült! Teljesítettem a nyárra kitûzött tervet. Végigcsináltam a Malmö Klassikern néven futó rendezvénysorozatot. Részei:

  1. Malmö Milen – 10 km futás
  2. Malmö Simmet – 1 km nyíltvízi úszás
  3. Malmö Velo Classic – 120 km biciklizés

Felbuzdúlva azon, hogy ezek jól sikerültek, jövô júniusban újra nekivágok a Vätternrundan 300 km bicajtúrának a Vättern tó körül. Tavaly csôdött mondtam, és nem hagyhatom ennyiben. Utána pedig, augusztusban, próbára teszem magam a CykelVasan 90 km-es hegyibringa túráján is, amely követi a híres Vasa-(sí)futó pálya nyomvonalát. Szép is lesz, kemény is lesz.

Íme egy kis ízelítô

Várom már a jövô nyarat! 🙂

Az ütemterv

Nem olyan rég meséltem egy kollégámnak életünk nagyobb eseményeit, ahogy ez minden új helyen történni szokott. Ám most kivételesen, ki tudja milyen indíttatásból, hozzátettem minden eseményhez az évet. Ekkor esett le a tantusz!

2004 – Először pillantom meg Zsuzskám
2006 – Összeházasodunk
2008 – Kiköltözünk Svédországba
2010 – Megszületik Márkunk
2012 – Megszületik Emmánk

Nos, mint láthatjátok, akaratlanul is szigorúan egy két éves ütemtervhez tartjuk magunkat. És persze most, hogy ezt észrevettük, bizony kötelezve is érezzük magunkat, hogy kövessük. Tehát felmerül a kérdés, mi fog történni 2014-ben? Mivel további gyermekeket nem tervezünk, minden bizonnyal egy komolyabb szervezést, felkészülést igénylő dolgot kelle véghezvinnünk. Holmi apró változás mégsem lenne illő egy két éves ütemtervhez.

Saját gyermekkoromra vissza- és cseperedő csemetéinkre letekintve a dolog evidens. Zsuzskámmal is átbeszéltük, következzék a kertesház!Nekem mindig is vágyam volt, azonban most, hogy a megvalósítás útjára kéne terelni álmaim, akadnak bőven ismeretlenek. Talán a legnagyobb közülük a finanszírozás. Havi lakbért kitermelni nem probléma. De nagyságrendekkel nagyobb költség házat vásárolni, sőt még egy kezdő részlet is jelentősen felülmúlja minden meglévő és előrelátható megtakarításunkat. Aztán házat kell találni, környéket felmérni, iskolákat felkutatni, stb, stb.

Nem kis fába vágtuk a fejszénket. Még magunkhoz képest sem. Egy biztos, a tervhez tartanunk kell magunkat, úgyhogy nincs más hátra, mint teljes gőzzel előre!

Valahogy így képzelem

Most már hivatalos!

Kezemben a szerződés! Májusban kezdődik a bankos meló! És ez kérem szépen, ugyan az a bank amelyért másfél éve belevágtam a szabadúszó életbe.

Ezúttal egy három hónapos szerződést kínáltak és a feladat egy pénzügyi közösségi portál fejlesztése. Másodmagam leszek mint frontend ( böngésző oldali fejlesztő ), 4 szerveroldali srác támogatásával. Külön szerencse, hogy a frontender kollégát ismerem egy korábbi megbízásból, így már jól tudjuk a másik mire képes és ettől mindenképpen gördülékenyebb lesz az együttműködés. Például azt is tudom a srácról, hogy nagyon profi. Sokat fogok tudni tőle tanulni! Ez egyébként, mint már több forrásból hallottam, az egész bankban dolgozó fejlesztő csapatra igaz. Mármint az, hogy kiemelkedők a szakmájukban. Válogatott szakembereket gyűjtenek össze ebben a szoftvergyárban és ettől pedig kifejezetten kitüntetés, ha az ember bejut. És bejutottam! 🙂 Aztán reméljük a három hónap elteltével kérnek majd hosszabbítást…

Főzőcske avagy a rántottán túl

Rántotta

Ifjú legénykorom óta szerettem rántottát készíteni. Gyors, könnyű és sok mindennel ízesíthető. Az évek alatt kialakult bennem egyfajta magabiztosság, hogy mely alapanyagokból lesz finom végeredmény. Így született a garnélás-chilis vagy brokkolis-márványsajtos reggeli ízbomba, vagy az akár főételnek is elmenő fokhagymás-krumplis rántotta.

Ennyivel persze nem elégedhet meg az ember. Szerettem volna hasonló ismeretséget tenni étetek jelentősen szélesebb körével és ugye erre a legjobb módszer, ha az ember főz és főz. Igenám, de a magamfajta mindenevő örül, ha egy étlapon képes egyetlen ételt kiválasztani. Amikor egy világ receptjei közül kéne kiválasztani a kedvemre valót, mindig bajba jutok. Túl sok minden tetszik és még több mindent szeretnék kipróbálni. Innen jött az ötlet, hogy ki kéne próblálni egy alapanyag házhozszállító szolgáltatást. Ők összeszedik a természetbarát alapanyagokat, és receptet is ajánlanak hozzá. Nekem nagyon bejön. Rendszeresen ismeretlen, vagy legalábbis ritkán látott vendégek kerülnek a hűtőnkbe, új elkészítési módszereket kell alkamazni és a végén új ízek örvendeztetik szájainkat. És természetesen, ha az embernek kedve van játszani, letérni az előírt útról annak sincs semmi akadálya. Szóval kész főnyeremény a dolog.

Ennek a netovábbja az lesz majd, amikor már kellő tapasztalattal és gyakorlattal áttérünk a “vidéki dobozra“. Ebben mindig csak az évszaknak megfelelő termények kapnak helyet és, hogy mi lesz belőlük, az teljesen ránk lesz bízva. Azonban ahogy a szállító is figyelmeztet az oldalán “Szükség van bátorságra, hiszen a tartalom változik karalábétól a retekig, articsókatól és a sütőtökig”. Ehhez én most még bátortalan vagyok. Még!